Jimmy már lezavarta volna fiát a színpadról

Úgy tűnik, a jobb szereplése ellenére nemcsak, hogy nem csitulnak, inkább újra fellángolnak a viták Zámbó Krisztián körül.

Való igaz, hogy az utolsó szereplése Keresztes Ildikó véres verejtékes munkája eredményeképpen egy hajszálnyira jobban sikerült, mint az eddigi – talán kimondhatjuk bátran – szánalmas megnyilvánulásai.

Ideje lenne már megérteni és elfogadni Krisztiánnak, hogy ő még az édesapja árnyékába sem léphet, még akkor sem, ha folyon felemlegeti az ő édes apucikáját, folyamatosan szégyent hozva annak emlékére.

Jimmyt lehet szeretni vagy nem szeretni, de az vitathatatlan, hogy egy nagyon tehetséges, maximalista, igazi profi művész volt. Ha most látná a fia szánalmas próbálkozásait, egészen biztos, ő lenne az, aki lezavarná a színpadról bármennyire is szereti a fiát. Ő ezeket a produkciókat sosem türte volna meg, valamennyi fellépését a profizmus jellemezte, sosem engedte meg magának, hogy egy pillanatra is gyengébben szerepeljen a szeretett és őt imádó közönsége előtt.

A trend szerint sikk őt kinevetni, szapulni, pedig semmivel nem voltak nyálasabbak az általa előadott dalok, mint a jelenben agyonsztárolt Ákosnak, Keresztes Ildikónak és még sorolhatnánk. A felkapott művészek magánélete sem jobb egy fikarcnyit sem Jimmyénél, csak nekik divatosan szólva jobb a PR-juk – Jimmy ezt sajnos végzetesen elszúrta.

A nála gyengébb kvalitásokkal rendelkező Karel Gottot a hazájában elárasztották kitüntetésekkel, büszkék rá, nemzeti kincsként beszélnek róla, pedig messze nem olyan tehetséges művész, mint Jimmy volt – meg aztán nem is szebb nála.

Gyaníthatóan a mentorok a tehetségtelen, és amellett nagyképű fia előrelökködésével vezekelnek azért a mulasztásért, amit az apja emlékéért kellene tenniük. Nos, rossz lóra tettek.

Teljesen jogos a nézők félelme, valóban nagy a lehetősége annak, hogy ez a tehetségtelen dalnok még a versenyt is megnyeri. Ezért üdvös lenne, ha Jimmy rajongói végiggondolnák azt, mit is tenne a király, ha élne. Egy biztos: a fia akkor még ügyeletes tüzoltóként sem állhatna fel a színpad sarkába.

A nagyközönség hőn áhított kívánságának eleget téve Krisztián, az önjelölt sztár végre magához térhetne, felébredhetne hisztérikus álmából, és valamennyi zeneszerető lelki üdvére befejezhetné a színpadi ámoktutását. Az eddigi szereplését is hosszú időbe telik majd lelkileg és fülileg feldolgozni, megemészteni.