A ruandai ülőröplabda-csapat két alapítója az 1994-es népirtás idején nagy eséllyel meggyilkolhatta volna a másikat, most azonban együtt hajtottak a sikerért a londoni paralimpián. A nézők imádják őket, az otthoni szurkolóik pedig a segítségükkel legyőzhetik a démonaikat.
A ruandaiak 1994-ben megdöbbentő hatékonysággal ölték halomra egymást mindössze száz nap alatt. A csaknem egymilliós áldozati lista azért is figyelemre méltó, mert igazából nem álltak rendelkezdésükre tömeggyilkolásra alkalmas eszközök. A hutuk a legkézenfekvőbb fegyverrel, a bozótvágó késsel járták körbe és gyilkolták le tuszi szomszédaikat. A módszer nem volt tökéletes, így sokan túlélték a brutális kaszabolást, de csak a végtagjaik elvesztése árán. A ruandaiak lábát nem kímélték a polgárháború bevett tartozékának tekintett taposóaknák sem. A népirtásnak ezt a stigmáját a mai napig magán viseli a ruandai társadalom: amputáltak százezrei élnek az országban, amely így akár paralimpiai nagyhatalom is lehetne. Ehhez azonban a fogyatékossággal élő ruandaiaknak még komoly harcokat kell megvívniuk.
Akcióban a csapat Irán ellen
Az biztos, hogy az idei londoni paralimpián a ruandai ülőröplabda-válogatott már úgy is óriási közönségsikert aratott, hogy újoncként a meccseit sorra elvesztette. A szurkolók nemcsak a népirtás után magát újjáépítő ország előtt tisztelegtek, hanem a csapat két, egészen hihetetlen életutat bejárt alapítója előtt is. Dominique Bizimana és Jean Rukundo ugyanis, ha 1994-ben találkoznak, egészen nagy eséllyel meggyilkolhatták volna egymást, mivel a tuszi-hutu konfliktusban az ellenkező oldalon álltak. A most 36 éves tuszi Bizimana a lázadó Ruandai Hazafias Front színeiben harcolt a kormányerők ellen, amikor elveszítette a bal lábát. A hutu nemzetiségű Rukundo pedig a nemzeti hadsereg katonája volt, amikor járőrözés közben taposóaknára lépett. Ő is elveszítette a bal lábát. A népirtás abszurd logikája miatt azonban hutu létére a véres száz nap jó részét ő is meneküléssel töltötte, mivel egykor úgy döntött, tuszi nőt vesz feleségül, és a halálbrigádoknak ez éppen elég ok volt arra, hogy üldözzék. Végül mindketten túlélték az öldöklést, innentől pedig hollywoodi forgatókönyvért kiált a történetük.